KÖNYVKUCKÓ

 Agatha Christie:Hétvégi gyilkosság

1.rész

 Péntek reggel hat óra tizenhárom perckor Lucy Angkatell a ház úrnője kinyitotta nagy kék szemét és felkelt.Szokása szerint rögtön nekilátott a problémáknak,amelyeket hihetetlenül tevékeny szelleme elébe idézett.Szeretett volna beszélni valakivel a hétvégi vendégek érkezéséről.Ezért fiatal unokahúga szobájába ment Midge Hardcastlehoz,mert őt találta legalkalmasabbnak ehez a beszélgetéshez. Belépett a szobába de Midge kissé gorombán és meglepetten fogadta Lucyt,hisz reggel korán volt.De Lucyra nem lehetett haragudni,mert ha ránézett valaki nyomban elbüvőlte a szelíd hófehér arca,a kecses mozdulatai és a tiszta kék szeme.Ígyhát Midge sem tudott már haragudni Lucyra amikor tágra nyitotta nagy kék szemeit és ezt mondta: „Igazán,annyira sajnálom,szólnod kellet volna...." Ezután elmondta Lucy,hogy mi a probléma a hétvégi vendégekkel.Először kezdte Gerdával,aki Lucy véleménye szerint egy kissé szegényke,"ostoba".Azután folytatta Edwardal aki egy drága,félénk teremtés,de John Cristow pont az ellenkezője és nem jönnek ki jól-mondta Lucy és nagyot sóhajtott.Aztán folytatta Henriettával és nyomban felderült az arca,hisz nagyon szerette Henriettát,mert Lucy szerint ő a legkedvesebb teremtés akivel valaha is találkozott,ráadásul tapintatos, mindenkire jó hatással van,praktikus és a csontja velejéig jó ember.Ezután Midge biztató hangon elmondta Lucynak,hogy semmitől sem kell akkor tartania ha itt lesz Henrietta,mert ő mindent kézben tud tartani.Aztán Lucy elmosolyodott és kiment a szobából.A nő a folyóson elhaladt a fürdőszoba elött és a nyitott ajtón keresztül,megpilantotta a gázfözőt rajta a teáskannát és arra gondolt,hogy készít Midgenek egy téát.Nyomban föl is tette a kannát a gázra,azután kiment és tovább ment a folyóson.Férje ajtaja előtt haladt el,és gonodolta bemegy hozzá,de Sir Henry Angkatell tudta milyen az ő Lucyja és azért zárta be az ajtót,hogy élvezhesse reggeli álmát.Lucy ezután visszabújt az ágyába és elaludt.Ezalatt a téáskanna csak fort...és fort.A szobalány,Miss Simmons jelentette Mr.Gudgeonnak a komornyiknak,hogy megint odavan egy téáskanna,Mr.Gudgeon egyet sáhajtott.Majd a szekrényből a több tucat téáskanna közül kivett egy újat és elmondta a szobalánynak,hogy őméltósága igen jószívű asszony,csak éppen feledékeny és arról kell gondoskodni,hogy ebben a házban őméltóságát,semmiféle kellemetlenség és bosszúság ne érje.  

                              2.rész

 Henrietta Savernake összesodórt egy darabka anyagot,és rásimította a helyére.Gyakorlott gyors mozdulatokkal formázott meg egy léányfejet,mert Henrietta szobrász volt.Doris Sanders volt a modelje aki folyton beszélt hozzá,de Henrietta filgyelmen kivül hagyta a gyermekded ajakról fakadó kicsinyes,gyülölködő szóáradatot és csak a művére koncentrált.De azért egy parányi része odafigyelt és helyeslő szavakkal válaszolgatott a lánynak,de csak azt nem tudta megérteni,hogy egy ilyen gyönyörű  lány,hogy tud ilyen fecsegő,közönséges,rosszmájú kis fruska lenni.De hirtelen Henriettába belenyilalt a rémület,mert látta hogy gondolatai közben majdnem elrontotta a szemöldököt és felkiáltott.Hátralépett,összevont szemöldökkel és nézte hol az anyagformát,hol az emelvényen ülő élőlényt.Doris Sanders tovább csacsogott.Henrietta az ezt követő félórában úgy dolgozott,mint a megszálott és közben visszagondolt arra,amikor még a művéhez megfelelő moddelt kereste és hogy Doris Sanderst ezt az kivülről csodaszép,elbüvölő teremtést sokáig kereste amíg megtalálta,egy buszon.Órák múlva Henrietta letette mintázó szerszámait,nagyot nyújtozott és így szólt a lányhoz:"Befejeztem,remélem nem fáradt el túlságosan."A lány meglepetten kérdezte:Miss Savernake,nagyon érdekes volt számomra,de tényleg ilyen hamar elkészült?Henrietta nevetett és a lánynak így válaszolt:Dehogyis,még távolról sincs befejezve,de amit akartam az megvan én most csak a síkokat akartam fölrakni,de a továbbiakban többet nincs szükségem magára.A  lány lassan leszállt az emelvényről,föltette szemüvegét aztán megállt a szobrásznő mellet és csalódottan kérdezte: „De ugy-e ez nem hasonlít rám?".„Nem ez nem portré",mondta elmosolyodva a szobrásznő.Henrietta Nauszikát akarja megörökíteni,akit még emberi szem nem látott.Aztán miután Doristól megszabadult(Henrietta ennek nagyon örült)visszament a műterembe,hogy főzzön magának egy kávét,mert nagyon fáradt volt.Utána visszament Nauszikához és valami furcsa nyugtalanító,kellemetlen érzés fogta el,aztán lelocsólta, művét és nedves ruhába burkolta.Ezután elmúlt a szorongása és elgondolta,hogy holnap fog utazni a barátaihoz és újra viszont fogja látni őket,de többet nem gondolkozott barátain hanem ment fürdeni és azután lefeküdt.De később egyszercsak hirtelen felkelt,valamiért bűntudatot érzett és úgy érezte valamit meg kellet volna csinálnia...valamit amitől visszarettent.Felkelt és művéhez ment,megragadta az agyagfejet és egy csavarintással leszedte az armatúráról,és máris vitte a nagy súlyós tömböt,hogy bedobja az agyagteknőbe.Furcsa ürességet érzett a szívében de úgyanakkor békességet is.Elalvása előtt Henrietta Johnra gondolt mégegyszer.

                              3.rész

John Christow a rendelőjében ült,szemben a páciensével.Már csak egy betege volt hátra erre a délelőttre.Tekintete együttérzéssel,bátorítóan pihent az asszonyon,amíg részletesen elmagyarázta panaszait.John Christow a legjobb doktor úr,mert minden betegének a sorsát a szívén viseli-gondolta az asszony.Aztán miután elmondta panaszait a doktor elmondta neki,hogy gyenge a szervezete és hashajtót fog felírni neki,de de ahhoz el kell mennie a Wardour Streetre,mert csak ott lehet kapni a gyógyszert.Nagyon unta már John,hogy folyton gyengélkedő asszonyokat és a panaszaikat kell hallgassa egész nap és hirtelen visszagondolt egy betegére Crabtree mamára és látta maga előtt ahogy az asszony rámosolyog a fogatlan szájával.Crabtree mama derék,harcos asszony és nem olyan,mint az a petyhüdt teremtés a szomszéd ágyán.Crabtree mama élni akar,mert élvezi az életet és nem az élete körülményeit élvezi hanem magát az életet épp,mint én,és erről el kell beszélgessek Henriettával is-gondolta magában John.Ezután kikisérte a beteget és csak arra gondolt,hogy már csak egy asszony van hátra és jöhet a jól megérdemelt két teljes szabadnap.Leült és visszagondolt Lucyra,Henriettára és a csodálatos Szilfaberek házra ahova másnap fog utazni.De hirtelen eszébe jutott az utolsó betege akit még el kell látnia.De John megsem moccant,mert nagyon fáradt volt és az a gondolat hasított át John fejében,hogy „Haza akar menni".Pedig John jól tudta milyen lehetlen gondolat ez,mert neki nincs otthona és sohasem volt neki,mert a szülei Indiában éltek,apja gyarmati szolgálatban állt és ő maga meg Angliában nevelkedett ráadásul gyermekkorában ide-oda dobálták a rokonai.Első állandó otthona a Harley Streeten lett és ezután eszébe jutott egy régi volt barátnője Veronica akit feleségül akart venni de felbontotta az eljegyzést,mert belátta,hogy akit feleségül akar venni az egy önző nő azért bontotta ,mert azt akarta Veronica mennyen vele Holywoodba és adja fel az álmát,hogy orvos legyen.De végül John a karrierjét választotta és ezután vette el feleségül Gerdát.John gondolataiba elmerülve elfelejtette az utolsó betegét és a titkárnője Beryl Collier bejött szólni a férfinek,hogy hátravan még Mr.Forrester.Beryl kiment,John megnyomta a csengőt és bejötta az utolsó beteg.A férfi ugyanazt csinálta,mint mindig:meghallgatta,kikérdezte,megnyugtatta,együtt érzett vele és átadott egy keveset a maga gyógyhatású erejéből és máris tizenöt perc alatt kész volt és mehetett fel a gyerekeihez és Gerdához.De megint elfogta a fáradság,az a furcsa akaratgyöngeség és megint vonakodott attól,hogy újra megmozduljon.  

                              4.rész

Ezalatt a rendelő fölött a lakás ebédlőjében,Gerda rábámult a báránysültre és azon gondolkodott,hogy visszaküldje-e a konyhába,hogy melegen tartsák,hogy ne hüljőn ki az étel mire John jön,vagy pedig ne küldje vissza a még mindig meleg ételt,mert John úgyis hamarosan betoppan.Ezen rágódott egész végig Gerda,mikor hirtelen gyerekei türelmetlenül odaszóltak édesanjuknak,hogy már éhesek és szeretnének enni.Ezalatt John a rendelőben tudta,hogy már rég kész van az ebéd mégsem volt képes,erőt venni magán,hogy fölkeljen.Azon kezdett el gondolkodni,hogy jobb lett volna ha megsem ismeri Veronicát,nem találkozik soha Henriettával és nem veszi feleségül Gerdát,de mindhárommal fölért Crabtree mama és visszagonodolt a múlheti rossz élményére amikor már kezdett jobban lenni az asszony de hirtelen felléptek azok az ijesztő toxikus tünetek és a DL-reakció pedig negatív volt ahelyett,hogy pozitív lett volna és ezt követően eszébe jutott Johnak az a kínos beszélgetés amit Carbtree mama mondott neki.John a Szent Kristóf kórház rendelőjéből kilépett és egyből Henriettára gondolt.De nem magára a lányra gondolt,csupán a lány üde szépségre,egézségére,életerejére.Ezután hazatelefonáltatott,hogy beteghez hívták és elindult sietve a lányhoz.John ahogy belépett a műterembe,szenvedélyesen átölelte a lányt.Henrietta csodálkozva nézett rá,mert új volt neki az ölelgetés kettejük barátságában.Aztán kávét készített Johnnak és megkérdezte tőle,hogy egyenesen a kórházból jött-e hozzá.De John csak Henriettát akarta ölelni és nem akart a kórházról beszélni főleg nem Carbtree mamáról.De aztán mégis válaszolt Henrietta kérdéseire és csakhamar belemelegedett a magyárazatokba is.Jóformán annyira belejött gondolatai magyarázatába,hogy tudomásul sem vette,hogy Henrietta is ott van,pedig mikor habozva elakadt sokszor a gyors észjárású lány segítette tovább.Henrietta mindvégig tudta követni John gondolatmenetét és a férfi meglepetésében megkérdezte a lányt,hogy honnan tudja ezeket a dolgokat.A lány azt válaszolta,hogy Scobell könyveit szokta olvasni.Erre John azt válaszolta Henriettának,hogy ő nem szereti Scobellt és szerinte nem kéne ő se a könyveit olvassa.Hirtelen John önbizalma visszatért és világosan látott mindent és elhatározta,hogy holnap reggel hozzálát a dologhoz.Ezután lerogyott a heverőre és elaludt.Reggel Henrietta mosolyára ébrett és így szólt a lányhoz:

-„Ezt egyáltalán nem így terveztük"- a lány,erre azt kérdezte

-„Baj?"

-„Nem dehogyis"-mondta John és azt mondta Henriettának,hogy ha érdekli hoz neki ilyen olvasmányokat.De a lány így válaszolt:„Nem érdekelnek ezek a dolgok,csak te érdekelsz,John".De azért még John megjegyezte Henriettának,hogy:„ ne olvassa Scobell könyveit,mert „Scobell egy tudatlan fráter,egy sarlatán!"Erre Henrietta elmosolyodott és akkor John elgonodolkodott a lányon,hogy mennyire más,mint a felesége,Gerda.Eszébe jutott milyen lesz amikor az autóval elhadja Londont és,hogy milyen megnyugtató lesz az autóban ülni és pihenni ahogy simán,könnyedén az autó lassan felgyorsul.Ezek jártak a fejében amikor hirtelen eszébe jutott,hogy nem lesz ilyen kellemes az utazás,mert a felesége,Gerda fog vezetni akit még Henrietta bíztató személyisége sem tudott megtanítani vezetni pontosabban sebbességet váltani.Azon gondolkozott John,hogy Henriettával sokszor azért szoktak összeveszni,mert tudta,hogy a lány szobrai nagyon jók,szerette is őket de ugyanakkor gyűlőlte is.Az egyik legádázabb veszekedés is ezen tört ki közöttük,amikor egyik nap közölte Gerda,hogy Henriette felkérte őt modellnek.John,nyomban rosszindulatú megjegyzéseket tett feleségének,de Gerda észre sem vette annyira boldog volt.Mintegy tíz nap múlva Johnnak megmutatta Gerda a róla készült gipszszobrocskát.Csinos jószág volt,de nem fért John fejébe,hogy Henrietta,hogy pazarolhatja egy ilyen butaságra az idejét.Aztán nem mondott semmit a feleségének,mert nem akarta elrontani neki az örömét,de az első alkalommal mikor találkozott a lánnyal,nem bírta tovább szó nélkül és megkérdezte.De mikor belekezdett hirtelen elakadt a szava és rámeredt Henrietta egyik alkotására,a másfél méter magas fából faragott alakra.John csodálkozva kérdezte: „Ejnye,mi ez?" A lány azt válaszolta,hogy a Nemzetközi Csoport kiállításra szánta és ez egy körtefa „A Hívő ".Henrietta a szoborra bámult és John egyszercsak éktelen haragra gerjedt és elkezdett kiabálni Henriettával és azt mondta neki,hogy ezt hogy tehettet Gerdával?,Gátlástalan és embertelen vagy.Henrietta erre azt válaszolta:Gerda úgysem jön rá és John te nem tudod milyen az,amikor nagyon kívánsz valamit és nem tudod milyen nap,mint nap nézni a nyaka vonalát az izmokat az élőre bukó fej hajlásszöget azt az ernyedten lefittyenő állat,és végre itt volt az alkalom,megkaparintottam és Gerdát ezzel nem bántottam meg,hisz a szobor nem őt ábrázolja,ez senki fiát sem ábrázolja ezt a lényt még senki sem látta.Azzal John így válaszolt: „Félelmetes,amit itt alkottál,Henrietta" és azt kérdezte a lánytól,hogy „Kire néz....ki az ki áll előtte?Henrietta habozott majd megszólalt: „Nem tudom.De azt hiszem...talán rád néz,John".

                               5.rész

Eközben John felesége Gerda,agódott,hogy milyen lesz egy újabb hétvége a Szilfaberekben Lucyval és a többi emberrel,ráadásul Gerda nem is szereti azokat az embereket csak John kedvéért akart elmenni oda.Gerda egyáltalán nem örült az odautazásnak és boldogtalan pillantása körüljárt a hálószobán.Még belegondolni is szörnyű volt Gerdának,hogy a csodaszép házát nem láthatja hétfőig és egy idegen lakásában kell töltenie két éjszakát.A nő visszagondolt arra,hogy milyen egy ügyetlen,lassú felfogású ember és mégis egy nagyszerű,önzetlen ember feleségül vette.Hirtelen Gerdának eszébe jutott,hogy már rég visszakellet volna küldenie a báránysültet és még most sem érkezett meg John és Gerdát megint elfogta a legsötétebb kétségbeesés.Gerda megint csak a borzalamas hétvégére tudott gondolni, ráadásul megint megfájdult a feje és eszébe jutott,hogy John nagyon türelmetlen ha fáj a feje és gyógyszer helyett mindig  azt válaszolja neki,hogy: „Ne gondolj rá! Semmi értelme,hogy megmérgezd magad azzal a sok gyógyszerrel,ahelyett menj a levegőre,sétálj egy nagyot." Gerda és fia,Terence beszélgettek és éppen akkor csapta be a rendelő ajtaját John,aki nyomban felszaladt a lépcsőn és berontott az ebédlőbe.Jókedvű és éhes volt,ahogy leült az asztalhoz enni,ezt sóhajtotta: „Jóságos Isten,mennyire utálom a beteg embereket".Gerda nagyot csodálkozott férje kijelentésén és odaszólta,hogy többet ne mondjon ilyet a gyerekek előtt,mert még azt hiszik,hogy komolyan gondolja,a férj csak ránézett Gerdára és így szólt: „Komolyan mondom".Ezután Gerda megnyugtatta a gyerekeket,hogy az apjuk csak tréfából mond ilyet nekik.Aztán az okos kis Terence így szólt: „Nem hiszem,hogy apa tréfál".Erre az asszony elnézően nevetve csak annyit szólt férjének,hogy: „Ha gyülőlnéd a betegeket,nem lennél orvos".Erre John csak annyit válaszolt: „De hiszen ezért lettem orvos,mert egyetlen orvos sem szereti a betegeket".Aztán John türelemetlenül megkérdezte Gerdát,hogy megérkezett-e már a kocsi.A feleség elmondta,hogy úgy tudja,hogy Collier már oderendelte az autót.Gerda amíg bekapolt még pár holmit addig Zena a kilencéves kislány megkérte apukáját Johnt,hogy jósolhasson neki.Az utolsó kártya volt hátra amikor belépett Gerda és Zena abban a pillanatban fordította fel édesapjának a legfontosabb kártyát.Ez a kártya azért volt fontos,mert ez takarja be őt és ezt követőn a kislány a kártyát felfordította és elakadt lélegzete mikor meglátta a „Pikk ászt".Zena csak annyit tudott kinyögni,hogy ez a halál.....Erre az apa gyorsan megjegyezte lányának,hogy biztosan anyátok fog halálra gázolni valakit,Londonból kifelé menet.Azzal szólt még egy pár jó szót gyerekeihez John és kilépett feleségével együtt az ajtón.

                              6.rész

 Eközben a Szilfaberek házban Midge Hardcastle szombat délelőtt tizenegy óra tájban felébredt.Reggelizett,olvasott és csak azután kelt fel ágyából.Midge kiment sétálni az őszi napsütéses időbe és találkozott egy padnál Lucy férjével, Sir Henry Angkatellel.Henry közölte Midgevel ,hogy az egyik vendég,Edward a tizenkét óra tizenötössel érkezik.A lánynak eszébe jutott a drága Edward aki csak ritkán utazik el otthonától,Ainswickből  és eszébe jutottak a régi szép idők amikor Ainswickben töltött Geoffrey bácsinál pár napot Edwardal és Henriettával.Midge nem tudta eldönteni,hogy boldog-e vagy sem,hogy viszont láthatja Edwardot,mert Edwardot nem lehet kiheverni olyan könnyen és Midge amióta csak az eszét tudja azóta szereti Edwardot.De eszébe jutott,hogy Edward őt nem szereti és Henriette kezét kérte meg.Ezek a gondolatok jártak Midge fejében amikor gondolatiból felrázta Sir Henry hangja.Elkezdtek beszélgetni Lucyról és az ő hihetetlen bájáról.Eközben Henrietta beszállt autojába és elindult a Szilfaberek ház lakóihoz.Fél egyre járt,amikor végre kiért a Showel Down hosszan elnyúló gerincére.Henrietta nagyon boldog,hogy élvezheti a vezetés örömét az őszi napsütésben.Midge már látta a távolról érkező Henriettát és boldogan integetett neki.A lány is örült,hogy újra láthatta Midget,mert nagyon szerették egymást.Épp akkor jött ki a házból Lucy Angkatell is.De alig kezdtek el beszélgetni,máris a lányok közé lépett Edward Angkatell.Köszöntötte őket majd Henriettával elmentek sétálni a ház mögött kezdödő ösvényen és beszélgettek a régi szép idökről.Amikor felértek az ösvény végére leültek egy kidőlt fatörzsre.Hirtelen Henriettában ismét föllángolt Edward iránt érzett, mély szeretete.A férfi újra felhozta Henriettának a kérdést,hogy nem-e költözne-e oda hozzá Ainswickre,hogy felesége lehessen.De,mint mindig most is Henrietta nemet mondott.Erre Edward nyugodt hangon közölte Henriettával,hogy John Christow miatt nem akar a felesége lenni, Henrietta nem válaszolt.De a férfi tovább kérdezgette Henriettát és mostmár a lány ingerültségében azt a választ adta hogy,John nélkül el se tudná képzelné a világot és kevés olyan ember van,mint John.Erre Henrietta felált és közölte Edwardal,hogy ideje mostmár visszamennyenek.

                               7.rész

 Eközben Gerda és John is beszáltak az autójukba és elindultak a Szilfaberek ház felé.John elmerült a gondolataiba és ennek örült Gerda,mert tudta ha férje elmerül a gondolataiban,észre sem veszi mi történik körülötte és akkor nyugodtan veszekedés nélkül vezethet.Mikor odaértek a Szilfaberek házhoz John egy röpke mosollyal köszöntötte Henriettát.Lucy Angkatell elbeszélgetett velük és Johnnak bemutatta Edward Angkatellt.Eközben Henrietta kedves akart lenni Gerdával és elhívta magával,hogy nézzék meg együtt a veteményeskertet.Ott leültek és elkezdtek beszélgetni.Gerda tíz perc után már jobban érezte magát.De hirtelen csönd támadt és megint szerencsétlennek érezte magát Gerda amikor Henrietta feltett neki egy kérdést.- „Miért jössz,ide ha annyira gyűlölsz itt lenni?"..Gerda gyorsan válaszolva elmondta Henriettának,hogy ő szeret itt lenni és vele mindenki kedves főleg Lucy.De Henrietta ingerülten közölte Gerdával,hogy tudja,hogy nem szeret itt lenni és annyit kért Gerdától,hogy mondja el neki,hogy ha nem szeret itt lenni,mért jön ide...erre Gerda azt felelte,hogy azért jön el,mert John szeret itt lenni és nem hagyhatja,hogy egyedül jöjjön ide,mert „az nem volna kedvére való" és nem élvezné az együttlétet nélküle.Aztán felálltak és amikor elhagyták a fallal körülkerített veteményeskertet lővések hallatszottak.Később kiderült,hogy Sir Henry és Edward fegyverekről beszélgettek és magyarázatképpen elsütöttek egy-két revolvert.Épp arra sétált Henrietta és Gerda is és Sir Henry ragaszkodott hozzá,hogy kipróbálják a céllővést.Később Midge is oda érkezett és ő is kipróbálta.A legvégén David Angkatell a legújabb vendég és Lucy érkezett oda. Lucy is kipróbálta a céllővést és pont célbatalált,erről eszébe jutott,Sir Henrynek egy történet, amikor Lucyval egyszer a Boszporusz ázsiai partján nyaraltak és megtámadta őket két rabló. Elmondta a történetet a vendégeknek,hogy két rabló megakarta őket ölni, de Lucy mindkét rablót lelőtte, és a végén mind a ketten megmenekültek.Ezután a vendégekkel együtt,elmentek uzsonnázni.

                              8.rész

 Uzsonna után John és Henrietta is elmentek sétálni és eközben Lady Angkatell és  Gerda is elmentek,hogy nézzék meg együtt a sziklakertet.Ahogy Johnnal sétált Henrietta,elgondolta,hogy milyen más Edwarddal sétálni,mert ő csak ballagva szeret sétálni és milyen más Johnnal lenni ,mert vele igazán nagyon nehéz lépést tartani.Mikor felértek a Showel Downra Henrietta odaszólt Johnnak:              -„Ez nem maratoni futóverseny,John!"erre a férfi csak nevetett és csak annyit felelt:-Csak nem „agyonfárasztalak?".Henrietta még annyit mondott Johnnak,hogy elfáradt és azután egy kicsit lassaban mentek.Aztán Henrietta azt kérdezte Edwardtól,hogy hogy van Crabtree mama.John bonyolult szavakkal válaszolt,de a lényeget Henrietta megértette azt,hogy talán gyógyitható lesz a Ridgeway-kór és többé egy ember sem fog belehalni.Aztán John mély lélekzetet vett és elterelte a szót Edward Angkatellre.Azt mondta Henriettának,hogy ő nem emlékszik Edwardra,mert egy szürke jellegtelen ember.Erre Henrietta annyit mondott a férfinek: „John én féltelek".John meglepödőtt és megkérdezte a lányt,hogy mért félti őt.Erre Henrietta annyit felelt:„te annyi mindenről megfeledkezel,te sokszor nem veszed tudomádul,nem látod meg,hogy néha olyan furcsán érzéketlen vagy..fogalmad sincs róla,mit éreznek,hogyan gondolkoznak mások."Aznap a vacsoránál Henriettát David mellé ültették és Henrietta előtt az asztal túlsó végén Lucy Angkatell ült.Midge kissé mesterkélt modorban csevegett Edwardal és David mogorván meredt maga elé,és idegesen morzsolgatta.Henrietta látta,hogy David nem érzi jól magát és tudta,hogy a zenében mennyire otthonos ezért is mondott egy zeneszerzőre butaságot,hogy a kis kamasz David is beletudjon kapcsolodni a beszélgetésbe.Vacsora után Lucy Angkatell kézen fogta Henriettát és megköszönte,hogy beszélgetésre tudta bírni Davidet.Azután összeültek a vendégek játszani bridzset.Két asztalt húztak össze és Henrietta Gerdával játszott de John és Edward ellen.Nem tetszett Henriettának ez a fellálás de elhatározta azt,hogy ha a lapjárás megengedi,Gerdával nyereti meg a robbert.De a csalást viszont észrevette John és megkérdezte Henriettától,hogy ezt mért tette,de Henrietta csak annyit felelt: „ugye csúnya dolog ha valaki mindenképpen nyerni akar?.."Ekkor hirtelen belépett a szobába Veronica Cray,egy kissé bánatosan mosolyoga és elnézést kért a vendégektől,hogy ilyen váratlanul betört hozzájuk.Aztán elmondta Lucynak,hogy a szomszédja és szeretne kérni egy doboz gyufát,mert neki elfogyott.Veronica egyszercsak megpillantotta Johnt és kezet fogott vele,majd elmesélte a vendégeknek,hogy John volt az első szerelme.Később,Lucy Veronicának odaadta a doboz gyufát.Aztán Veronica elbucsúzott a vendégektől,majd megkérte Johnt,hogy kísérje vissza a házához.

                                9.rész

Odaértek Veronica házához és John rápillantott az órájára.Hajnali három volt.A férfi mély lélegzetet vett és visszagondolt azokra az időkre amikor még huszonnégy éves volt és fülig szerelmes Veronicába.De eszébe jutott,hogy mostmár távolról sem huszonnégy éves és már nem is egy fülig szerelmes fiatalember.Mostmár egy negyvenhez közeledő,tapasztalt férfi aki józan gondolkodású és higgadt és örül annak,hogy mostmár egy csöppet sem őrült fiatal.Johnnak nem jelent semmit Veronica mégis egy jókora őrültséget követett el,azt hogy három óra hosszat volt vekle.John hirtelen belegondolt,hogy most vajon mit gondolnak róla a többiek a házban és hirtelen eszébe jutott,hogy milyen rosz lenne ha elveszítené Henriettát és Gerdát egy olyan nőért akit már régóta nem szeret.De azt gondolta,hogy bizonyára senki sem feltételezné róla,hogy ennyire megbolondult és biztos már mindenki mélyen alszik és észre sem vették,hogy eltünt.Ezek a gondolatok futottak át John fejében,amikor halk ajtócsukódást halott.Remélte John,hogy csak képzelődik és,hogy senki sem jött utána.Figyelmesen végigvizsgálta az ablakokat,kiváncsi volt,hogy nem-e mozdult el egy függöny,nem-e lökte félre valaki,hogy kinézzen ő utána.Eszébe jutott Henrietta.John nem akarja elveszíteni Henriettát,mert őszintén szereti és ezt megakarja neki mondani de hirtelen megborzongott és elgondolkozott azon,hogy miért akarja ezt csinálni,már így is elég nagy butaságot csinált, és nem akarja,hogy Gerda szenvedjen.John belépett a házba,villanyt gyújtott,maga után bezárta a francia ablakot és leoltotta a villanyt.Fölment a lépcsőn és benyított a hálószobába.Sötét volt a szobában csak Gerda egyenletes szuszogásá hallotszott.A becsukodó ajtó neszére az asszony megmoccant.Fátyolos hangon megszóltalt és John ,megnyugtatta az asszonyt,hogy csak ő az és elmondta,hogy ott kellet maradjon annál a nőnél egy pohárkára.Gerda nem is törödött semmivel hanem,csak jóéjszakát kívánt Johnnak és újra elaludt.A férfi elgondolkozott azon,hogy neki mindig szerencséje van és mindig megussza,de ez nem lesz mindig így aztán nagyot sóhajtott,levetközőtt és lefeküdt.Hirtelen eszébe jutott,hogy mennyire igaza volt a kislányának amikor azt jósolta neki,hogy valakinek a hatalmában van.De a férfi tudta,hogy nem szereti Veronicat és többet nem fogja engedi,hogy a hatalmába kerítse ez az önző nőszemély.

                                 10.rész

 Mikor másnap reggel John lement,elmúlt tíz óra.Reggelije a tálalóasztalán várta.Gerda fáradt volt és a szobájába kérette a reggelijét.Lucy Angkatell meg közölte Johnnal,hogy Sir Henry és Edward elmentek vadászni.John még egy darabig beszélgetett Lucyval,amíg hozzájuk nem lépett akomornyik Mr.Gudgeon egy levéllel a kezében és közölte Johnnal,hogy Veronica Cray küldte neki a levelet.A férfi átment a könyvtárszobába,nyomban felbontotta a levelet és az állt benne,hogy a nő szeretne vele reggel találkozni.Johnnak semmi kedve sem volt Veronicához,mégis úgy gondolta jobb lesz ha hamarabb átesik a beszélgetésen.Ígyhát John elindult a rég elfeledett a nőhöz akit már régóta nem szeret.Veronica már várt rá és kiszólt az ablakból Johnnak,hogy mennyen be a házba.A nő elmondta a férfinak,hogy ő csak megakar beszélni vele pár dolgot a jövőjükkel kapcsolatban,erre a férfi barátságosan annyit kérdezett a nőtöl: „Hát van nekünk jövőnk?"és Veronica elmondta Johnnak,hogy nekik igenis van jövőjϋk és még mindig szeretik egymást.De John az asszonynak elmondta,hogy ő örül,hogy újra találkozhatott vele,de semmilyen jövőjük nekik már nincs.Veronica a visszautasításra megfenyegette a férfit,hogy ezt még meg fogja keserűlni.John felállt,elindult az ajtó felé és még egyszer elmondta Veronicanak,hogy őt nagyra becsüli és régen nagyon szerette,de mostmár nincsen kettőjüknek jövője.Veronica felállt és közölte a férfivel,hogy gyűlöli mindenkinél jobban.John vállat vont  és visszasétált az erdőn át.Mikor a házhoz ért a leült egy padra és azon kezdett el gondolkodni,hogy milyen jól tette,hogy régen megszabadult ettől a komisz,irigy nőszemélytől és arra gondolt,hogy ezentúl kedvesebb lesz a feleségével és nem fog többet zsarnokoskodni Henrietta fölött.De hirtelen fölkapta a fejét,mert megzavarta egy apró váratlan hang,távolabb az erdőben lövések dördϋltek.John érezte,hogy veszélyben van és fogalma sem volt arról,hogy mióta ülhet ott egymagában.Érezte,hogy valaki leselkedik rá.Hátrafordult de nem elég gyorsan,szeme tágra nyílt meglepetésében és John elterült az úszómedence szélén.

                               11.rész

Eközben Hercule Poirot vendégségbe készült vidékre egy ebédre ,felöltözött elegánsan mit sem törődve azzal,hogy Angliában vasárnap vidéken nem szoktak elegánsan öltözni.Poirot volt az aki megvette,a Pihenőrév nevezetű hétvégi házat.Poirot úr megigazította kalapját,mégegyszer egy pillantást vetett a ragyogó fekete cipőjére és kilépett a kertkapun.Hercule Poirot a hosszabb utat választotta, mert illő módon a főbejáraton át akart eljutni a Szilfaberek házhoz.Először látogatott el Angkatellékhez.Mikor megérkezett a Szilfaberek házhoz csengetett a kapun és nagyon örült,hogy odaérkezett,mert kissé elfáradt.Mr.Gudgeon a komornyik nyitott Poirot úrnak ajtót.Elmondta a komornyik,hogy hova kell elgyalogolniuk de egyáltalán nem tetszett ez Poirotnak.Ráadásul az egyik pillanatban a közelből egy halk kiáltást hallot.Ez a hang mégjobban fokozta a férfi elégedetlenségét.De később már nem is foglalkozott a hangal amit az előbb hallott.Továbbmentek és Gudgeon kilépett a fasorból és tiszteletteljesen félreállt,hogy előreengedje Poirot-t.De ahogy Poiret és Gudgeon beléptek a medencét körülvevő térségbe megmerevedtek a látványtól.Ott volt a medencénél egy haldokló ember és egy nő revolverrel a kezében.Medence tulsó oldalán egy fiatal nő állt kissé távolabb egy vadászruhás férfi állt puskával a kezében és Poirot mellett balra a ház asszony Lady Angkatell állt lemerevedve.Azt hitte Poiret úr ezt az áll gyilkosságot viccből szervezték meg neki és nagyon dühös volt,de később rájött,hogy ez egy igazi gyilkosság és ténleg meghalt egy ember és a férfi utolsó szava annyi volt,hogy Henrietta.Poirot egyebet sem tett,mint minden embernek a mozdulatát figyelte.Hirtelen Lucy odalépett a revolvert szorongató Gerdához,majd elkérte a fegyvert az asszonytól.Poiret mindenkit arra kért,hogy ne nyúljon senki semmihez.Sir Henry és Midge épp akkor nevetgélve közeledtek a ház felé és nekik is elmondták a szörnyű hírt,hogy Johnt lelőtték.Lady Angkatell azt javasolta,hogy mennyenek be mindnyájan a házba és megkérte férjét,Henryt,hogy egyedül ő maradjon kint Poiret úrral,amíg megérkeznek a rendőrök a helyszínre.Azután megkérte a komornyikot,hogy a rendőrséget hívja fel.Lady Angkatell Gerdát beküldte a házba,hogy pihenjen le,de azelött elmondta férjének és Poiret úrnak,hogy ő nem látta gyilkosságot,mert a tyúkoknál volt lennt,de halott egy lövést és később mikor odament a medencéhez látta,hogy Gerda egy revolverrel áll John fellett közvetelen ezután érkezett a helyszínre Edward és Henrietta.Még csak annyit nem értett Poiret úr,hogy Gerda és John milyen kapcsolatba állnak egymással.Bocsánotot kért Lucy,hogy még nem mutatta be  Poirte úrnak a vendégeket,de nem volt idő ,mert jött ez a gyilkosság és elmondta az asszony Poiretnek,hogy Gerda és John házastársak voltak.Márcsak arra a kérdésre akart választ kapni Hercule Poiret,hogy ki az a Henrietta.Aztán Lucy visszavidte Gerdát a házba és azon gondolkodott,hogy vajon jól tette-e,hogy azt mondta az asszonynak aki azelőtt ölte meg a férjét,hogy feküdjön le.Nem kapott választ a kérdésére ígyhát visszaindult Midgevel és Edwardal a házba.Egyedül maradt Sir Henry és Poiret úr a halott férfival és elkezdtek beszélgetni Johnról az áldozatról.Kis idő múlva Sir Henry azt javasolta Poiret úrnak,hogy mennyenek be a pavilonba,mert úgysem árt senkinek ha egy kis időre itthaggyák a halottat,bemennek melegedni.Be is mentek a pavilonba és leültek a nádszékbe.Poiret szétnézett egy kicsit és megnézett mindent amit szokatlannak vélt.Hirtelen meglátott a szék támláján egy méregdrága platinaróka keppet és tudta,hogy a házban senki sem hord ilyet és ez gyanús volt neki.Ezután a két férfi cigaretázni készűlt és Poiret megérzett a levegőben egy női francia parfüm illatot,és tudta,hogy ez is szokatlan,mert a házban senkinek sem volt ilyen illata.De az már ténleg szokatlan volt a nyomozónak,hogy amikor előrehajolt,hogy rágyújtson az asztalkán megpilantott,hat gyufásdobozt.

                              12.rész

Eközben Lady Angkatell,Midge és Edward bementek a szalonba és beszélgettek.Fél három volt amikor megérkezett a rendőrség és Sir Henry,Hercule Poiret és Grange rendőrfelügyelő bementek a dolgozószobába megbeszélni a történteket.Lady Angkatell javasolta Midgenek,hogy egyenek valamit,mert biztosan már nagyon éhesek a vendégek is.Lucy azon tünődött,hogy Gerdának küldjön-e fel valami ételt.A többiek megrökönyödtek Lucy kérdésén és furcsának tartották,de igazából legbelül ők is erre gondoltak,csak nem mondták ki érzésüket.Midge még mindig nem hitte el,hogy ez ténleg velük történt meg.De szerencse a kínos csöndet megtörve épp akkor lépett be a komornyik és jelentette Lucynak,hogy az ebédlőbe kávét és szendvicset vitettet.Lucy örült,hogy végre valami jó hír is van.De Midge nem bírta tovább és elkezdett sírni a nagy megrázkodtatás miatt.Edward elkezdte vigasztalni de épp abban a pillanatban érkezett a szalonba Henrietta.Megint kínos csönd támadt,és elsem tudták képzelni,hogy Henrietta mit érezhet.Lucyval elkezdett beszélgetni de kicsit veszekedtek is,mert a lány szerint Gerda nem gyilkos,de viszont Lucy és a többiek szerint az.Hirtelen elhalgattak,mert belépett a szobába Gerda aztán leült pamlagra és elmondta a vendégeknek,hogy ő még fel sem fogta mi történt Johnnal és folytatni akarta de abban a pillanatban belépett az ajtón Grange felügyelő és Sir Henry.A felügyelő kikérdezte a történtekről a megboldogult férj feleségét.Azután Gerda elmondta a felügyelőnek,hogy ő nagyon szerette a férjét és eszébe sem jutott neki,hogy megölje.Grange meghalgatta Gerda vallomását,de nem hitt neki és ezt el is mondta Poiret úrnak,amikor a szalonból kimenet a vadgesztenyeligeten át az úszómedencéhez mentek.Azt is elmondta a felügyelő,hogy neki volt már egy ilyen esete Ashridge közelében és akkor is úgy történt,hogy a feleség ölte meg a férjét,pedig szerette,de az egyik nap csupán féltékenységből lelődte.Elmondta Poiretnek,hogy szerinte Gerda gyilkos és a rendőrség rajta fogja tartani a szemét.Később a felügyelő már azt is feltételezte,hogy Gerda Sir Henry revolver gyüjteményéből vette ki a revolvert és azzal lődte le a férjét.Később kiderült,hogy Sir Henry gyüjteményéből ténleg pont az,az egy revolver hiányzott és mostmár a felügyelőnek teljesen biztos volt az a tény,hogy a feleség ölte meg a férjét.Ezután Henry kikisérte a kapuhoz  Granget,de azért még egy pár szót váltottak az új szomszéd szinésznőröl Veronica Crayről,és aztán a felügyelő távozott.

                            13.rész

 Hideg kacsasült és karamellkrém volt vacsorára.Lady Angkatell sóhajtva megjegyezte a vacsoránál,hogy reméli,hogy jól tették,hogy visszaengedték Gerdát Londonba,de azért legalább annak örült,hogy Sir Henry kísérte fel a kocsiján és elmondta a vendégeknek,hogy Gerda maga szerette volna megmondani a gyerekeknek a halálesetet és Gerdát nem kell félteni,mert biztos az egyik nővérét majd magához hívja.Azzal témát váltva,Lucy és Edward elkezdtek beszélgetni az újságokról.Eközben Henrietta odament a kerek asztalhoz és rámeredt a bridzsjegyzetekre.Lucy észrevette,hogy furcsán viselkedik és megszólította.Elkezdtek beszélgetni Veronica Crayről és arra gondoltak,hogy talán át fog jönni és részvételt fog nyílvánítani.Az asszonynak eszébe jutott,hogy felkell hívja Carayékat,hogy le mondja a holnapi ebédet és azzal gyorsan kiment a szobából.David csak annyit dünnyögött,hogy felmegy a könyvtárba.Henrietta kiment a kertbe és egy kis habozás után Edward is követte.Elkezdtek beszélgetni Johnról és Henrietta bánatáról.Aztán hirtelen Henrietta kijelentette,hogy elmegy az úszómedencéhez és gyors léptekkel elsietett a fák között.Edward bebotorkált a szobába elgyötört szürke arccal és közben találkozott Midgevel aki felajánlotta,hogy tartson vele a kandallóhoz tüzet gyújtani.Edward,mint egy élő-halott Midge szavait ismételgette és bámult a tűz felé.A lánynak eszébe jutott,hogy régen ők is raktak tüzet Ainswickben.Aztán Edward felment szobájába és Henrietta is akkor jött vissza.Midge egyből neki ugrott Henriettának és kérdezgette,hogy mit csinált Edwarddal,annyira más lett.Henrietta,a lánynak a fejéhez vágta,hogy ha annyira szereti Edwardot,vonja magára a figyelmét.Aztán hirtelen bocsánatot kért a szegény kifehéredett arcú Midgetől,mert tudta,hogy ostobaságot mondott.Hisz Edward azért nem veszi észre Midgenek az érzéseit,mert minden erejével Edward őt szereti.Henrietta fájdalmában elordította,hogy ő gyűlöli Edwardot,mert minden boldog pillanatra emlékezteti Ainswickből,és soha többet nem fog visszamenni Ainswickbe,mert többet nem akar emlékezni a múltból a boldog percekre.

                                14.rész

 Hétfő reggel volt.Midge fölriadt álmából és azok a gondolatok jártak a fejében,hogy bárcsak az egész gyilkosságot álmodta volna és eszébe jutott a csendes,szerény Gerda,aki a légynek sem tudna ártani.Azután eszébe jutott Henrietta furcsa kijelentése a tegnapról de sokat nem gondolkozott rajta,csak az a lényeges gondolata volt a lánnyal kapcsolatban,hogy majd csak túljut az egészen és újra a régi Henrietta lesz.Ezek a gondolatok jártak Midge fejében .Később a lány lement a szobájából és örömmel látta,hogy mostmár lassan mindenki visszatér a rendes kerékvágásba.Hirtelen kintről fékcsikorgás hallatszott és megjött Sir Henry,Lucy férje aki mindent elmondott a Londonban történtekről.Épp akkor lépett be a szobába a komornyik aki közölte Sir Henryvel,hogy Grange felügyelő telefonon kereste,és azt üzente,hogy szerdán tizenegy órakor lessz a halottszemle.Lady Angkatell eközben figyelmeztette Midget,hogy hívja fel fönőkét.Midge el sem tudta képzelni,hogy hogyan fogja megmagyarázni fönőkének,hogy négy nap szabadnap után sem tud bemenni dolgozni.A lehető legrosszabra számított és így is történt,Madame Alfrege nem akarta elhinni a lány történetét és dühösen kiabált a telefonkagylóba.Épp akkor lépett be a szobába Edward,aki látta,hogy Midge telefonál és kiakart menni a szobából,de Midge megkérte a férfit,hogy maradjon,mert legalább akkor ő nyugodt tud maradni.Mikor végre a lány kimagyarázta magát letette a kagylót és elmagyarázta Edwardnak,hogy a fönőkével beszélt és elmondta neki,hogy nem tud bemenni dolgozni ,de nem fogadta valami jól.Erre Edward csak annyit mondott Midgenek,hogy miért nem megy el,egy olyan helyré dolgozni ahol megértik őt és kellemes a társaság.A lány nem mondott erre semmit de azt gondolta,hogy mit tudhat ez az Edward a kemény munkáról és nem tudja milyen nehéz munkát találni és megtartani.Edward zavartan pilantotta meg a lányt és érezte Midgen a hangulatváltozást ezért szelíden megkérdezte tőle:Megbántottalak?De épp akkor lépett be Lucy a szobába ,szokása szerint hangosan töprengett és épp egy mondat közepén tartott,és azt mondta: „hisz nem tudhatjuk,nemszeretne-e inkább a Fehér Lóban megszálni,mint nálunk.Midge értetlenül nézett Edwardra ,nem tudták miről van szó.Később elmondta Lucy,hogy a halottszemléről van szó és nem tudja eldönteni,hogy Gerda hol szálljon meg.Aztán kiment a szobából és Edward újra elkezdett beszélni Midgenek,a nem megfelelő munkhahelyéről.A lány elmondta Edwardnak,hogy a munkahelyével csak az a baj ,hogy a főnöke hetente csak négy fontot fizet.Azzal sarkon fordult és kirohant a kertbe.Amikor fölért a sétányra,egy padon megpilantotta David Angkatellt.Elege volt Midgenek reggelre a rokonai bájából és most örült,hogy legalább ez a David nem akar majd vele bájosan elcsevegni.David épp a történtekről gondolkozott és nem tudta eldönteni,hogy egy gyilkossági eset után,hogyan kell viselkednie az embernek.David ezeket a rokonait nem szerette és mindenkit lenézett.Midge próbólt egy kicsit szóba elegyedni vele,de a fiú minden válasza helyett vagy megvonta a vállát vagy unalmában felsóhajtott.

                                15.rész

Hercule Poiret eközben épp a tízórai csésze csokoládéját fogyasztotta,amikor megcsörrent a telefon és Lucy megkérte,hogy azonnal jöjjön a Szilfaberek házba,mert szükség lenne rá.Poiret úr lerakta a kagylót,megnézte öltönyét és lesietett a házhoz.A nyomozó ahogy megérkezett egyből szétnézett a kerti házban és nagy meglepetésére a platinaróka keppet elvitték.De a hat gyufásdoboz még ott hevert az asztalkán.Poiret úrnak felkeltette az érdeklődését ez a fél tucat skatulya,mert eszébe jutott,hogy egy ilyen nyirkos helyen nem szokás gyufát tartani.Aztán rámeredt a festett vasasztalra és látta,hogy a tálcát a poharakkal együtt elvitték és valaki ceruzával az asztal lapjára firkált egy lidérces álomfát és ez a nyom ténleg sértette Poiret úr rendszeretetét.Aztán megcsóválta fejét és továbbsietett a ház felé.Lucy a teraszra nyíló ajtóban várta és ahogy Poiret úr megérkezett,tüstént bevezette az üres szalonba.Utána elmondta az asszony a férfinak,hogy mihelyt túl esnek ezen nevetséges kihallgatásokon megszeretné hívni egy rendes ebédre.A férfi elmondta Lucynak,hogy ő igazán nem bánja,hogy itt a rendőrség és amiben csak tud a segítségükre fog lenni.Lady Angkatell egy hirtelen pillanatba kitárta a dolgozószoba ajtaját és betuszkolta abba a szobába Poiret úrat ahol Grange felügyelő és a komornyik beszélgettek.A férfi elnézést kért,hogy így berontott de Lady Angkatell lökte be az ajtón-így próbált mentegetőzni Poiret úr.Grange felügyelő nem is bánta,hogy betévedt a szobába és megkérte,hogy foglaljon helyet.Addig a komornyik elmondta a felügyelőnek,hogy neki az volt gyanús a tegnapról,hogy mikor a kerti házban járt és kivitte a poharakat látott egy széken egy platinaróka keppet és elmondta,hogy szerinte nem a házbelieké ez a drága holmi és szerinte Veronica Crayé a szomszéd szinésznőjé.Mr.Gudgeon aszt is elmondta,hogy akkor látta a hölgyön,amikor átjött gyufát kérni a vendégektől,mert neki elfogyott.Erre hirtelen kiváncsiságból Poiret úr megkérdezte a komornyiktól ,hogy a hölgy hat skatulyát vitt-e el.Erre a komornyik helyeslő bólintással,igent válaszolt.Ezután a szobából kiment Gudgeon.Későb,elmondta a felügyelő úr a férfinak,hogy elküldte az embereit a Harley Streetre,hogy kérdezzék ki  az otthoniakat és elmondta,hogy szerinte egy ilyen jóképű orvos,mint John Christow biztos az egyik ápolónőjével,volt viszonyban és ezt biztos a feleség megtudta és ezért lődte le féltékenységből a férjét.Elmondta a felügyelő,hogy szerinte Gerda a gyilkos.Poiret is így látta a tények szerint,de túl egyszerűnek tartotta ezt a gyilkosságot.

                             16.rész

Eközben Gerdának segített a nővére,Elsie Patterson gyászruhát választani.A lány támogatta Gerdát és elmondta neki,hogy ha lejár a halottszemle egyenesen lejön hozzá és fog róla gondoskodni.Hirtelen Zena az ágyra borult és üvöltve zokogta:meghalt az apukám! meghalt....Terence összeszorított ajakkal,szinte zöldesre sápadt arccal odament anyjához és megkérdezte tőle,hogy mért mondta nekik azt,hogy balesetből halt meg az apjuk,és odamutatta az újságot.Gerda csak sírt és mondogatta a fiának,hogy baleset volt.Terence nem sírt csak mindenféle kérdést tett fel anyjának.Aztán az egyik pillanatban otthagyta.Terenct nem kellet megvigasztalni ő mindig is egy ilyen tudományos,kiváncsi és magányos kisfiú volt.Hirtelen belépett a szobába Beryl Collier,John titkárnője és jelentette Gerdának,hogy itt van a felügyelő és Christow doktor praxisára vonatkozó szokásos kérdéseket szeretné feltenni.De a titkárnő felajánlotta,hogy ő majd elmondja a felügyelőnek amit tudnia kell.Azzal kiment és Gerda a megkönnyebüléstől felsóhajtott.Ezután Beryl mindent elmondott a felügyelőnek amit tudott.A titkárnő vallomása végén,megcsörrent a telefon és a felügyelő úrral akartak beszélni.Észrevette a nő,hogy amikor a felügyelő lerakta a kagylót nagyon furcsán viselkedett és nem ugyanaz az ember volt aki az előbb ridegen,tárgyilagosan és kiváncsian beszélt vele.Ezután a felügyelő még elbeszélgetett a többi alkalmazottal de mindegyik aztmondta Gerdáról ő,hogy nagyon szerette a férjét és sohasem ölte volna meg.A végén Grange még Gerdát is kikérdezte aztán elköszönt,taxiba ült és elment.

                            17.rész

Ezután a felügyelő,Sir Henryhez ellátogatott és megkérte őt,hogy újra nézze meg a fegyvergyűjteményéről szoló jegyzéket.De előbb elmondta  Sir Henrynek,hogy nem azzal a revolverrel lőtték le Johnt amit a helyszinen kaptak.Erre Henry megörült de    megkérdezte a felügyelötől,hogy akkor mégis van valami,ami arra mutat,hogy az ő gyűjteményemből való az a revolver.A felügyelő megnyugtatta a férfit,hogy az égvilágon semmi jel sem mutat arra,de azért jobb teljesen biztosra tudni a dolgot.Azzal neki láttak,hogy megnézzék a jegyzéket.Egy fél óra eltelt de még nem kapták meg a fegyvert és ezért felügyelő távozott.Ezután Sir Henry kiment a teraszra,találkozott feleségével és elkezdtek beszélgetni.